A Mikroszkóp Színpadon eltöltött első tíz év (1982-1992) kiváló iskola volt annak bizonyítására, hogy ezt a mesterséget - ha van egy kis tehetség - igenis meg lehet tanulni!
És mi a legérdekesebb?
A rossz színésztől lehet a legtöbbet tanulni.
Ugyanis ő mutatja meg, hogy mit nem szabad.
A közönség lenézi őt, várja az igazit.
A rossz színész meg van győződve a saját zseniségéről, csak úgy gondolja, elnyomják.
A rossz színész mindig az aktuális politikai fuvallatra hárítja tehetségtelenségét.
Másra keni sikertelenségét.
Nem tudja elviselni, hogy nem kap nemhogy főszerepet, de még ziccert se. És ebben igazi cinkosa tud lenni a közepesen kvalifikált rendező, aki elhiteti a rossz színésszel, hogy ő tulajdonképpen szenzációs, csak hát a rezsim most másnak ad lehetőséget, kvázi pénzt. És ez a fatökű félisten legtöbbször már magának is elhiszi, hogy ez így is van. (Hiszen ő is tehetségtelen!)
A legborzasztóbbak az ilyen barátságok. Amikor a tehetségtelen rendező a rossz színésszel jön össze. Általában a színészbüfé a legalkalmasabb hely erre az állandó diskurzusra. Nem egyszer voltam szem – és fültanúja ezeknek a „szakmázásoknak”.
Rendszerint az italmennyiség garatra öntésével egyenes arányban alakulnak át ezek a „művészek” rögmagyarrá.
Először csak becsmérelik a többieket, később – három vodka után - "büdöskomcsiznak", majd indul a zsidózás. Egy idő után, mikor már a Székely-himnuszt éneklik, egyszerűen csak beleüvöltenek a képedbe és közlik, holnaptól itt új élet lesz, valamint hogy te, és a hozzád hasonló mocskos liberálbolsevik- judeokraták ki lesznek rúgva!
Érdekes, ezek a szellemileg alultáplált pojácák másnap délután hátba veregetnek, és egekbe emelik a nem is általad játszott jelenetet.
Mindaz, amit az előbb lefestettem, így viccesnek tűnik, de élesben azért betojik tőlük az ember, mert nagyon öntudatos tud lenni a félművelt antitalentum.
Vigyázni kell velük!
Marton Frigyes, a nagy kabarépedagógus nagyszerűen kezelte ezeket.
Ő mondta: "A tehetségtelen embert le kell rugdosni a lépcsőn, mert kűlönben másnap visszajön!"
Aki másodszor is zavarni merte tehetségtelenségével (például volt egy „szerző”, aki pamfletet írt a Prüntyimpex Vállalat korrupt személyzetiséről - 1982), azt úgy zavarta el a náthás, lúdtalpas édesanyjába, hogy a lába sem érte a földet. Soha többé nem jelentkezett sem a Rádiókabaréban, sem a Mikroszkópon.
Sajnálatos módon általában ezekből lettek legtöbben -tisztelet a kivételnek a kritikusok…