...kötelességemnek érzem őszintén elmondani azt, amit családomról tudok. Mármint az ősök életéről szóló regéket, mendemondákat. Igazságtartalmukról ugyan nem vagyok meggyőződve, de ha izgalmasnak találtatik, majd azt mondom, ez így volt.
Apai nagyapám, néhai Neuner László, gazdatiszt volt a Kaposvár melletti Simongát nevű helyiségben. A névből a finomabb ízlésűek kitalálhatták a származást is. Egy Bécsi família utolsó gyermeke volt, ki még a Neuner nevet viselte.
Anyai nagyapám Dr. Fekete József, Pápa város tekintélyes közgazdásza. S minekután anyám a horoszkóp szerint iker, Fekete nagyapám nyilas volt. Később, negyvennégyben Németországba ment, Neuner nagyapám meg az ostrom után Nádassá lett.
És akkor jönnek a nagymamák…
Édesanyám édesanyja kisnemesi leszármazott: sárbogárdi szép Szőnyeghy Sára (a ”ghy” valami kisnemesi jelzőt takart), aki a Bakony igazi nagyasszonya volt,
Apám édesanyja: Gulyás Anna, akiről a legkevesebbet tudom, remélem ő is magyar…
És akkor, hogy én miként lettem azzá, ami…
Jó módú budai család voltunk. Apámmal és anyámmal amolyan polgári miliőben –bár akkoriban ez a polgár szó egészen mást jelentett. Szombatonként a nagymamáéknál ebédeltünk, a vasárnapokat a Fészek Klub éttermében töltöttük. Egyébként érdekes volt, hogy míg a Nádas nagypapánál vasárnap reggelire maceszt kaptam a cikória-tejeskávéba, úgy az anyai nagyimnál, Sárinál a déli ebédet damaszt abrosszal terítették, s a Herendi porcelánhoz előkerült az ostromot elásva átvészelő ezüst étkészlet.
Tizennégy éves voltam, amikor szüleim elváltak, ezért úgy gondolták, belőlem csak a papok faraghatnak embert. Esztergomban a ferences rendi fiúgimnáziumban érettségiztem – többek megrökönyödésére.
Két év rövid kitérő után, melyet a Nemzeti Színházban, majd a Tanács Moziban töltöttem, a Párt által leginkább támogatott színházban, a Mikroszkópon tettem le a seggemet tíz évre.
Nota bene: egy ilyen kavalkád után, ha valaki megkérdezi, tisztában vagyok-e a gyökereimmel, s az identitás-tudatom mit mond nekem, egy dolog jut eszembe: magyar vagyok!
