Csapongok...

Nádas Gyuri

Pártoktól függő ételek...

2016. január 19. - Nádasgyuri

 

2016.01.19.

Az elmúlt héten szembesültem azzal, amit még Örkény István sem tudott volna kitalálni…

Október óta az egyik televíziós csatornán fut jó kedélyű főzőműsorom. Produceremmel keressük az új partnereket, helyszíneket, melyek Budapest impozáns vendéglői.

Általában olyan éttermek az általunk kiválasztottak, melyekben magam is többször megfordulok, tanúsítván az állandó minőség jelenlétét. Ám, néha ismeretlen helyekre is betévedünk, az építmény szépségére, avagy az étlap különlegességére való tekintettel...

Tovább

Kinek a mijét... - legalábbis a Színházban

 

2016.01.15.

Említettem már Verebes Pistát…

Nos, majd‘ negyven évvel ezelőtt az akkor még létező Mikroszkóp Színpadon egy öltözőben voltunk.

Már nem tudom, melyikünk – Markos, Verebes, vagy én – kitalált egy hülye játékot: olyan helyzetbe kellett hozni a másikat, hogy a félrevezető hosszú kérdéssor végén rá lehessen vágni, na akkor most nyald ki a seggemet!

Tovább

Hogy érthető legyen elmém jelenlegi állapota...

...kötelességemnek érzem őszintén elmondani azt, amit családomról tudok. Mármint az ősök életéről szóló regéket, mendemondákat. Igazságtartalmukról ugyan nem vagyok meggyőződve, de ha izgalmasnak találtatik, majd azt mondom, ez így volt.

Apai nagyapám, néhai Neuner László, gazdatiszt volt a Kaposvár melletti Simongát nevű helyiségben. A névből a finomabb ízlésűek kitalálhatták a származást is. Egy Bécsi família utolsó gyermeke volt, ki még a Neuner nevet viselte.

Anyai nagyapám Dr. Fekete József, Pápa város tekintélyes közgazdásza. S minekután anyám a horoszkóp szerint iker, Fekete nagyapám nyilas volt. Később, negyvennégyben Németországba ment, Neuner nagyapám meg az ostrom után Nádassá lett.

És akkor jönnek a nagymamák…

Tovább

Nehéz elkezdeni egy blogot!

Főleg, ha azt az ember magáról, az eddigi életéről, emlékeiről, véleményeiről írja.

Csak elfogultan nyúlhatok a múltamhoz, tele nosztalgiával -a RETRÓ jegyében- fájó érzésekkel a már nem létező barátok felidézésével.

És őszintének is kell lennem, ami ebben a szakmában ritka, mint a fehérterror. (Boncz)

Így aztán azzal kezdem, hogy azért most írok, mert most van rá időm.

Tovább
süti beállítások módosítása